Én kívánom ezt neked /Gergő
Korbáccsal vert az élet is
Verjen most már téged is
Átkot szórok fejedre
Bilincset a kezedre
Fojtson kínzó szomjúság
Ne érd el az almafát
Álmodj szépet halállal
Kilenc farkú macskával
Utadon ha elfáradtál
S néha meg-meg állnál
Hát rúgjanak meg téged is
Nyeld a nyállal véred is
Életemnek harmadán, nyári éjem alkonyán
Kívánom ezt csak neked, tiszta szívből csak neked
Megátkozlak téged
Mert gyűlöllek téged
Mert megvetlek téged
És te nem tudod miért
Kívánok egy boldog napot
S ne feledd a pillanatot
Átkot szórok fejedre
Bilincset a fejedre
Vegyék el a gyermeked
Arcát el ne feledd
Ha sír soha ne haljad
Kezedbe soha ne tartsad
Életemnek harmadán
Nyári éjem alkonyán
Kívánom ezt csak neked
Tiszta szívből csak neked
Életemnek harmadán, nyári éjem alkonyán
Kívánom ezt csak neked, tiszta szívből csak neked
Megátkozlak……
Kiszállok a táncból /Gergő
Gyűlöllek téged mert nem mondasz semmit
Mert gyáva vagy és tied a világ
Gyűlöllek téged mert veled kellet élni
Összetört az álmom és megtanultam sírni
Elegem van már kiszállok a táncból
Elszédültem ettől a világtól
Elegem van abból, hogy velem játsszál
Harcba szálltam érted a vérmezőn hagytál
Mért tudtad jobban, hogy én mit szeretek
Hogy mi az álmom, hogy mitől félek
Hogy szívemben gyűlölet mért fészkel
De te soha nem emlékszel
Nem emlékszem mikor s hogy kezdtem a táncot
Mikor léptem deszkákra s hittem a világot
Nem emlékszem kimondta, hogy nyugodtan menjél
S felemelt fejjel éljél
Azt hittem, hogy fontos vagyok, hogy mindenki szeret
Hittem, hogy boldog ki rajtam nevet
Azt hittem, hogy tíz perc megváltoztat téged
Odaadtam mindenem pedig nem is kérted
Elegem van már…….
Járom a táncom könnyes szemmel nevetve
Piris hajjal kék ruhában holnaptól rettegve
Előttem a színház piros függöny téren
Fel sem tűnt, hogy féltem
Eltűnik a világ a kötél a kereszttel
A színpad a függöny, hogy sírtam, hogy eressz el
Honnan láttam világot amit elém tártál
De választ soha nem adtál
Azt hittem, hogy fontos vagyok, hogy mindenki szeret
Hittem, hogy boldog ki rajtam nevet
Azt hittem, hogy tíz perc megváltoztat téged
Odaadtam mindenem pedig nem is kérted
Miért ? /Gergő
Erős vagyok, miért félek egyedül
Ha félek, miért megyek egyedül
Ha egyedül vagyok, miért vágyom másra
Ha mással vagyok, miért vágyom magányra
Háborgó lelkemnek hozott hírt a szél
De semmit sem mondott semmit sem mesél
Minden nap /Gergő
csillogó szemmel
a mélybe nézek
a hívó szótól
már nem félek
egy sötét erő
jár át rajtam
te ismersz engem
én nem így akartam
hát itt vagyok
és semmit sem látok
sötétben élek
sötétben járok
egy sötét erő
jár át rajtam
te ismersz engem
én nem így akartam
minden nap egy újabb szomorúság
minden nap egy újabb élet
mond meg kérlek mért van úgy
ha tükörbe nézek magamtól félek
hát mond meg kérlek, hogy mennyit érek
meséld el, hogy mitől félek
meséld el, mért és hogyan
meséld el, hogy ne bántsam magam
mert gyűlölettől forr a lelkem
gyűlölettől keserű a szívem
gyűlöletről szól az álmom
egyedül a semmit várom
minden nap egy újabb szomorúság
minden nap egy újabb élet
mond meg kérlek mért van úgy
ha tükörbe nézek magamtól félek
hát mond meg kérlek, hogy mennyit érek
meséld el, hogy mitől félek
meséld el, mért és hogyan
meséld el, hogy ne bántsam magam
mert gyűlölettől forr a lelkem
gyűlölettől keserű a szívem
gyűlöletről szól az álmom
egyedül a semmit várom
csillogó szemmel …
Te, te félsz /Gergő
Menekülsz előlem mert rettegsz félni
Nem tudnál velem farkasszemet nézni
S ha meglátsz a halált várod
Mert bennem magadat látod
Bárhol lehetsz én ott vagyok veled
Éjszakánként rémálmot én hozom neked
Ha egyedül vagy a hangomat hallod
Ha tükörbe nézel az én arcomat látod
Menekülsz előlem mert rettegsz félni
Nem tudnál velem farkasszemet nézni
S ha meglátsz a halált várod
Mert bennem magadat látod
Életem egy lázálom (Lenin krt. szöveg: Zéman)
Életem egy lázálom
Kínlódom de nem bánom
Kerékbe törik testemet
S elveszik nevemet
Feszítsetek keresztre
Törjétek meg testemet
Testemből, a véremből
Éhes farkas majd kitör
Huzatok hát karóba
Tegyed fejem bakóra
Fejemet le csapjátok
De én fej nélkül is felállok
Rugdossatok verjetek
Vágjátok le testemet
Húsomból majd kutyák esznek
De a kutyák is megvesznek
Őrület torkában /Gergő
Nem győzhet lesem erő sem hatalom
Enyém az élet elég he akarom
Már nem tudok sírni már nem rogyok térdre
De ameddig élek a csatának nincs vége
Őrület torkában nézek az égre
S nem tudom hogy ki festi kékre
De vihar jön és forgószél
Az élet néha falevél
Lehet hogy féltem, lehet hogy nem
Nem emlékszem erre sem
Mert megszoktam hogy mennyire félek
És fel sem tűnt hogy félelemben élek
LSD-mámor /Gergő
Ez a világ saját magad
Itt minden más, itt minden szabad
Ez a világ nincsen távol
Magával ragad az LSD mámor
LSD mámor szétszakítja testem
Semmi sincs a helyén minden úgy kavarog bennem
Lehúz a mélybe, a magasba emel
Minden kérdésre, kérdéssel felel
Nincsen tested de a lelked szabad
A földön élsz, de csak itt lehetsz szabad
LSD mámor szétszakítja testem
Semmi sincs a helyén minden úgy kavarog bennem
LSD-vel szállva a világ el tűnik
Pár óra csupán de éveknek tűnik
Fény dereng majd az éjszakában
Egy új világnak hajnalában
LSD mámor szétszakítja testem
Semmi sincs a helyén minden úgy kavarog bennem
Mond meg kérlek /Gergő
Retteg mindenki és valamire vár
Hogy mi is az azt nem tudja már
Meztelen testek mikor összeérnek
Szürke falak csak halált mérnek
Ajtók hol jöttek befelé nyílnak
Fönn egy résen valamit szórnak
Három percig egymást marják
Megbénulva egymást tapossák
Hol volt ő mikor szükség volt rá
És annyi ember szólt hozzá
Hol volt ő kit mindenki hívott
Mikor annyi ember a halállal vívott
Hát mond meg kérlek mond meg mond meg hól az isten
Mond meg kérlek mond meg mond meg hól az isten
Mond meg kérlek mond meg mond meg hól az isten
Mond meg kérlek mond meg mond meg hól az isten
Retteg mindenki és valamire vár
Hogy mi is az azt nem tudja már
Meztelen testek mikor összeérnek
Szürke falak csak halált mérnek
A halál tusát egy ablakból nézik
Fájdalomtól az ablak vérzik
S csak hullik a korom, s csak hullik a pernye
Hullik az élet a fellegekbe
Hol volt ő mikor szükség volt rá
És annyi ember szólt hozzá
Hol volt ő kit mindenki hívott
Mikor annyi ember a halállal vívott
Hát mond meg kérlek mond meg mond meg hól az isten
Mond meg kérlek mond meg mond meg hól az isten
Mond meg kérlek mond meg mond meg hól az isten
Mond meg kérlek mond meg mond meg hól az isten
Retteg mindenki és valamire vár
Van nekem egy világom /Gergő
Sokáig azt hittem, hogy találkozunk nálam
Sokáig azt hittem, hogy érted a világom
Sokáig el hittem, hogy majd mi ketten
Sokáig el hittem hogy nincsen lehetetlen
Kiszúrt szemmel gyönyörűen saját pórázod téped
Üvöltesz az éjszakába, hogy a boldogságot érted
Kapaszkodsz egy letört ágba, s a hamis mosolyt várod
Fagyottan ülsz egy boldog lánccal, s boldogan halott az álmod
De bilincsben a kezed s a kulcs a zsebedben van
Sötétben ülsz nem emlékszel merre is van
Mint boldog ember kulcstalan láncban
Sütkérezel fagyott boldogságban
Van nekem egy világom, befogad átölel
Van nekem egy világom, mit nem ronthattok el
Van nekem egy világom, fekete és fehér
Hiányzik a többi szín, de így is többet ér
Van nekem egy világom, határok nélkül
Van nekem egy világom, ítéletek nélkül
Van nekem egy világom, nincsen rossz, nincsen jó
Itt nem volt mártír, nincsen hős, soha nem volt áruló
Van nekem egy világom, vallások nélkül
Van nekem egy világom, istenek nélkül
Van nekem egy világom, hatalmas fal védi
Sokan látják kívülről, de egyikük sem érti
Kiszúrt szemmel gyönyörűen ……….
Miért pont én? /Gergő
Én mondtam valamit s te hittél benne
Te elmondtad nekem s én hittem neked
Én hittem neked mert láttam rajtad
Hogy erőt adott s nem csak mondtad
De nem én kértem, hogy elhiggyétek
Nem én kértem, hogy hirdessétek
Nem én kértem, hogy szeressétek
Nem én kértem, hogy áldozzátok
Nevemet üvöltve a vért ontsátok
Nem érdekel hogy mit csináltok
Nem érdekel ha meggyónjátok
Nem érdekel ha imádkozol
És nem érdekel ha halált hozol
Nem érdekel ha a haláltól félsz
Nem érdekel hová mész
Nem érdekel az ősi átok
Hogy armaggedon zúdul rátok
Miért pont én voltam, miért pont nekem hittél
Miért engem választottál, miért velem jöttél
Halálom után, élni mért hagytál
Világ gondjait, vállamra miért raktál
De izzó arccal tűz körül őrült táncot jársz
Én állok középen s bálványként imádsz
De izzó arccal……….
Magamba zárva /Gergő
Arcomat a tenyeremben ujjaimmal tépem
Életem értelme hagyott el éppen
Gondolatokba zárva semmit sem hallok
Ajkamat hang többé nem hagyja el
Életben vagyok de temessetek el
Életben vagyok de temessetek el
Életben vagyok de temessetek el
Életben vagyok de temessetek el
Miért van csönd
Miért nincs semmi
Miért van sötét
Feszültséggel teli
Keresek valami falat
Mi valahova vezet
De valaki van itt
S rajtam nevet
Keresem őt
De nincsen sehol
Pedig itt van érzem
Itt van mindenhol
Ismerem ezt a nevetést
Hallottam az életbe
A saját világom
Röhögött a képembe
Odajött hozzám
S megfogta a kezem
Majd örökre eltűnt
S itt hagyott engem
De gúnyos kacaját itt hagyta
Hogy ne felejtsem el
Életben vagyok de temessetek el
Életben vagyok de temessetek el
Életben vagyok de temessetek el
Fehér angyal /Gergő
Fehér angyal
Vezet a vizeken
Túl a fájdalmon
Túl az életen
Jéghideg szememet
Hogyha majd meglátod
Már semmit sem mond
Már nem neked kiáltok
Fehér angyal
Vezet a vizeken
Túl a fájdalmon
Túl az életen
Már nem érzem a fájdalmat
Hogy az életem cipelem
Egyedül a parton
Egyedül a vizeken
S ha a vízbe nézek,
Már semmit sem látok
Magamnak könyörgök,
De viszhangra találok
Fehér angyal
Fogja a kezemet
Fehér angyal
Tépi a lelkemet
Fehér angyal
Fehér fájdalom
Fehér az életem
És fekete a világom
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
